Gondolatébresztők

Lehet-e jól szeretni? Vagy csak szeretni lehet? S ha szeretsz, vajon honnan tudja a másik? Mennyi időt és pénzt áldozunk arra, hogy idegen nyelvet tanuljunk, megértsük a másikat, és megértessük magunkat. Létkérdés ma már. A szeretetnyelvek megtanulása és használata vajon miért nem az? Pedig azon is „csak” az életünk múlik, a boldogságunk. Mert szeretni és szeretve lenni végtelen erőt és szárnyakat ad, hogy az életeden könnyedén és sikeresen sétálhass végig.

Mindenki mindenkivel összepasszol, és senki senkivel. Nincs is olyan, hogy igazi. Vagy mindenki az lehet. Mert az igaziság Benned születik meg. Azt találod, amire van szemed és van szíved. Csak meg kell látnod önmagadban és a másikban az igaziságot. S amíg kritikus vagy mindennel szemben, számodra sosem jő el az Ő. Csak, ha elfogadásban élsz. Nem megalkuvásban és beletörődésben, hanem elfogadásban. Töröld ki a csipát a szemedből és láss.

A tökéletesség óriási elvárásokat támaszt. Az elvárások alatt pedig össze lehet törni. S vajon milyen joggal várod Te magad tökéleteset? Te magad az vagy-e? S egyáltalán, kinek mi a tökéletes? Vagyis akkor minek is kell megfelelni? S amiben már meg kell felelni, abban hol vagy Te magad? Hosszú kérdések sorát veti fel a tökéletesség, a tökéletes társ témája. Egy azonban bizonyos: minden, amiben elvárás van, csalódás is rejtőzik. S amiben elvárunk valamit, szem elől téveszthetünk valami olyat, amit nem vártunk, mégis értékes lehet számunkra.

Hányan keresik a nagy Ő-t, az ideális társat. Talán Te is így vagy ezzel. De tudod-e, milyen az ideális számodra, és ebből az ideálisból mi az, ami valójában fontos Neked. Mert amikor azt mondjuk, az ideális érték 100, akkor kérdés, hogy a 90 is megfelelő-e számodra. Vagy a 80. Gyakran a 80 is elég jó. De mi csak azért is a 100-at keressük, és így élünk örök elégedetlenként, boldogtalanul. Tudd, valójában mit akarsz, csak így kaphatod meg. S ha megkapod, a megelégedettség érzésével adj hálát érte.

Nem titok, hogy az érzelmeink központja fizikailag az agyunk limbikus rendszere. Hormonok termelődnek, amelyek különböző érzelmeket jelenítenek meg bennünk. Nos, amikor elönt a félelem, amikor az agresszió akar Benned utat törni magának, vagy a vonzódás, a szomorúság, a boldogság, a minden és a semmi érzése tör Rád, tudd, hogy a hormonjaid játszanak Benned. Figyeld játékukat, ahogy a szülő figyeli gyermekét a játszótéren. Hagyd, hogy lecsillapodjanak, és ne engedd, hogy tudattalanul irányítsanak.

Izgalmas, amikor valaki az önmegvalósítást tűzi ki célul. Vadul keres módszereket, eszközöket, hogy megvalósítsa önmagát. De ki az az önmaga? Erről vajmi kevés fogalma van. Ahogy elindul az önismeret labirintusában, rájön, hogy mennyi minden nem a sajátja, nem az önvalója, hanem tanult és rögzült minták sokasága. De akkor ki is vagy Te valójában? Mi a Te önazonosságod? Bármilyen furcsa is, nem a hagymahéj lehántós módszerekkel jutsz el a legbelsődhöz, az Origódhoz, mert ezek is a Te szemüvegeden keresztüli, szubjektív meglátások. Jó hír: létezik objektív módszer.

Láttál már kerítéskaput, tele lyukakkal? Amikor egy törpe kukucskál át egy lyukon, a rét zöldellő fűjét látja. Amikor egy óriás, a kéklő napfényes eget. Amikor Te állsz ott, vajon mit látsz? Melyik lyukon nézel át? Vagy bátor vagy-e ahhoz, hogy egyszerűen kinyisd a kaput, és ráláss a teljes képre? Mert tudd, az a valóság.

Változz meg – ömlik Rád mindenhonnan a tanításokból, a környezetedből. A kérdés azonban az, mit jelent a megváltozás, van-e valójában megváltozás? Mert csak az tud megjelenni Benned (például régi helyett új szokás, új készség, képesség), ami már eredetileg is Benned van. Ami nincs, az nem tud kifejlődni. Csak aminek a magja már Benned van. Így amikor mást szeretnél, mint ami van, erre gondolj. S ne megváltozni akarj, hanem önmagadra találni.

Az élettapasztalatainkból és a tanításokból hajlamosak vagyunk egyenleteket gyártani. Hogy ha ezt teszed, és ezzel bővíted, azt meg elveszed, valahányadikra emeled, akkor megkapod az eredményt. Az élet nem matematika. Kiszámíthatatlan események sokasága, amelyek mégis valamiféle rejtélyes összefüggést mutatnak. Ne akarj kiszámolni, lemodellezni semmit. Mert az is csak elvárás. S az elvárás mindig csalódást szül. Helyette légy jelen a saját életedben. Így láthatod csak meg a pillanat lehetőségét. Az emberek a bonyolult dolgokban látják a megoldást. Pedig az egyszerűségben rejlik minden válasz.

Olyan, mint amikor valami szívja a nyakad, fogait mélyen beléd vájva. Érzed, hogy szédülni kezdesz, émelyeg a gyomrod. Menekülnél, de lábaid a földbe gyökereztek. Lefagyottan állsz. Némán könyörögsz, hogy történjen valami. Csörrenjen meg a telefon, szólítson meg valaki más, vagy szakadjon le az ég. Aztán valahogy megmenekülsz, talán láthatatlan varázspálca törte meg a rémálmot. Túl vagy rajta. Legközelebb megpróbálod messze elkerülni, de Rád talál. Tudod miért? Mert rés van a pajzsodon. Foltozd meg hát, hogy szeretettel tudd távol tartani magadtól.