Ha a gyermekemet bármilyen kérdőíven jellemeznem kellene, az első reakcióm az lenne, hogy leírom: bátor, szorongó, mosolygós, kedves, szorgalmas, lusta, rendszerető, stb. (cikk nem csak szülőknek… Ha beosztottaid, kollégáid vannak, vagy egyszerűen emberek vesznek körül, pont ugyanolyan hasznos lesz ez a cikk!)

A szeretet mindenkiben jelenlévő érzelem. Nem mérhető és nem minősíthető. A szeretet végtelen. De honnan tudom, hogy szeretnek? Honnan tudja a férjem, a feleségem, a gyermekem, vagy bárki más, hogy szeretem? Gondolatok – nem csak a szeretetnyelvekről…

A célok fura dolgok. Reményt és feladatot adnak nekünk. Van hová tartani, van mit remélni és van miért tenni. De vajon tényleg el akarjuk érni a célunkat? Vagy jobb, ha a cél csak cél marad, megvalósulás nélkül?

Egyre többen töltik egyedül az Ünnepeket. Talán mert még mindig nem találták meg a társukat, talán mert a gyász magányába zárva élnek, vagy mert a társuktól elválva töltik azt. Vannak, akik gyermekeiket egyedül nevelve gyűlnek a fa köré. Hogyan élhetjük meg az Ünnepeket egyedül is Ünnepként?

Az elfogadás fogalmával, jelentésével és megértésével a mai napig vannak nehézségek. A kivitelezésével így hát még inkább. Ha talán megfordítjuk, és először „csináljuk”, éljük, akkor érteni, érezni is fogjuk. Tehát akkor mi is az elfogadás? S mit is kell csinálni, hogy ne haljunk bele?

Nem mindig szavakkal kell rendezni egy kapcsolatot. Hogyhogy? – teheted fel magadban a kérdést. Van más út. Tudom, tapasztaltam. Próbáld ki Te is!