Kinek külső, kinek belső ünnep a Karácsony. Fával, fa nélkül. Ajándékokkal vagy anélkül.

Akárhogy is, a Karácsonynak az örömról (kellene) szól(nia). Az öröm az egyik legmagasabb rezgésű, erejű érzés. Amely felemel, amely kicsit álomvilágban tart bennünket, és amellyel bármilyen nehéz helyzetből tovább tudunk lépni. S az örömnek van egy másik lényeges tulajdonsága is. Az ember alapvető igénye, hogy megossza azt másokkal.

S az Ünnep fájdalma ilyenkor kapcsol be. A hiány, hogy megoszthassunk, és hogy valaki velünk is megosszon. Valamit. Nem tárgyakat, hanem egy érzést. Az összetartozás érzését. Azét a körforgásét, amely ad és elfogad. Amely áramoltatja a Szeretetet.

Az ember önmagában is meg tudja élni az Ünnepet. De ahhoz valóban nincs fogható, amikor ezt másokkal is meg tudjuk osztani.

S mit tehetsz ilyenkor, ha egyedülálló vagy? Hívd meg az egyedülálló barátaidat, ünnepeljetek együtt. Bízz abban a csodateremtő karácsony estében, amely nem az egyedüllét fájdalmát, hanem a megosztás és összetartozás örömét hozza el.