„A szeretet elsősorban nem egy meghatározott személyhez fűződő viszony; a szeretet magatartás, a jellem beállítottsága, amely meghatározza az illető személy viszonyulását, nem a szeretet egy „bizonyos” tárgyához, hanem a világ egészéhez.” (Erich Fromm) 

Egy nagyon kedves barátnőmnek nemrég írt levelemből idézek: A szeretetre nincs magyarázat, nincs ok és nincs feltétel. Az egyik nap itt nálunk, végighallgattam egy anyuka telefonbeszélgetését a 3 éves kisfiával, aki nem akarta bevenni a gyógyszerét (apukával volt otthon) és azt mondta neki: „ha beveszed, nagyon foglak szeretni”. A szívem fájt. És ha nem veszi be, akkor csak kicsit, vagy nem is fogja szeretni? Ez zsarolás! Akkor ne legyen esti mese vagy ilyesmi. De hogy a szeretetet vonja meg, az nem fair. És majd ha ő öreg lesz, akkor azt mondja majd az anyukájának: édesanyám, vegye be a gyógyszert, akkor nagyon fogom szeretni?!

Hányszor üzletelünk a szeretettel? Hányszor állítunk feltételt és ilyenkor az elfogadás is nehéz.

Kereszty András írása nagyon megfogott: „Vajon egy dühös, haragos, neheztelő ember képes adni? Nem. Erő, energia, szeretet csak abban az emberben van, aki szeret. Aki szereti magát. Figyeld meg magad: ha sokszor panaszkodsz, vagy hibáztatsz másokat, valószínűleg kevés benned a szeretet, az elfogadás saját magad iránt. Belőlünk indul ki ugyanis minden. Belőled indul ki minden, hisz te vagy a forrás. Ha erős vagy, tudsz segíteni. Ha gazdag vagy, tudsz adni. Ha szeretettel teljes vagy, képes vagy megbocsátani. Mert akinek van, csak az tud adni. Vajon elégséges szeretet van bennünk magunk iránt? Mert amennyire magadat szereted, annyira vagy képes másokat is szeretni. Amennyire magadat tiszteled, annyira tudod mások életét tisztelni. Amennyire magadat elfogadod, annyira vagy képes másokkal is toleráns lenni. A megbocsátáshoz tehát először töltekezz fel a magad iránti, és a mások iránti szeretettel. Így képes leszel adni minden körülmények között.”

Csináljunk gondolat-nagytakarítást és érzelmi tisztítást is. Fogadjuk el szeretettel, akik ellenünk vétettek – próbáljuk megérteni indítékaikat, szándékaikat, így könnyebb lesz. És fogadjuk el magunkat is, elkövetett hibáinkért. Az önmarcangolás nem épít. Gyújtsunk gyertyát és mondjuk ki hangosan. Nem haragszom rád, elengedlek téged. Te szabad vagy és én is szabad vagyok.

És ha nehezen megy az elengedés, akkor az azt jelenti, hogy még nem tudtad elfogadni a helyzetet. Itt az ideje.