Természetes, hogy féltjük, óvjuk gyermekeinket. A fekete szemű szörny egy pillanat alatt lecsap rájuk. Leesik, eltörik, megüti, bántja, lerántja, elszalad, kiugrik és a többi. Már látjuk lelki szemeink előtt a legrosszabbat. És akkor elhangzik a bűvös mondat: Ne …

És ez a tiltás oly mértékig válik a mindennapok részévé, hogy a gyermekünk egy idő után már meg sem hallja. Mint ahogy a főútvonal mellett lakóknak sem tűnik fel idővel az elrobogó villamos vagy busz hangja.

De mit tehetünk másképp? Hogyan segíthetünk neki, hogy másképp csinálja? Hogyan motiválhatjuk őt, hogy elkerüljük a bajt?

• Felejtsük el a NE, NEM, SE, SEM szavakat. Nehéz? Lehet, de nem lehetetlen. Sőt, ha erre tudatosan odafigyelünk, varázspálcává válik. Gyermekünk elkezd odafigyelni ránk, hisz nem lesz, ami ellen lázadjon. Társává válunk és ő a mi szövetségesünkké. Együttműködésre késztetjük, lehetőségeket és megoldásokat mutatunk neki – bátorítva őt, és megdicsérve a jó/helyes cselekedetet.
• Meséljünk saját történetet (ha nincs, akkor mások példáját), így gyermekünk érdeklődését a csínytevés helyett egy érdekes történetre irányítjuk, elterelve őt az eredeti huncutságról.

Néhány egyszerű példa. Nemrég hallott mondatok átfordítva:

Ne mássz feljebb, mert leesel! – Óvatosan mássz azon a mászókán! Ügyes vagy, csak figyelj oda szépen! Nagyon jó. Lassan. Ügyes vagy. Szépen kapaszkodj. Olyan ügyesen mászol, mint egy kis majom. Ők is nagyon figyelnek, amikor a dzsungelben másznak az ágakon. Pont így.

Ne üsd meg a testvéred, normális vagy?! – Szomorú vagyok, amikor azt látom, hogy bántod a testvéred. Kérlek vigyázz rá. Gyere, beszéljük meg, mi bánt. … Miben tudok neked segíteni? (ha nem válaszol: én is szoktam mérges/szomorú/csalódott/stb. lenni. Például, amikor …)

Ne üss meg! Ne karmolj! Ne harapj! – Ez fáj nekem, kérlek hagyd abba.

Ne nyúlj hozzá! – Vigyázz, az az edény még forró. A forró dolgok megégetik a kezünket és az nagyon fájdalmas. Egyszer én is megégettem a kezem, és akkor óriási hólyagok nőttek az ujjaimon. Alig tudtam megfogni a dolgaimat…

Ne beszélj csúnyán! Ilyet nem mondunk! – Mit jelent ez a szó? (általában a kicsik erre nem tudnak válaszolni, de elgondolkodnak rajta, hogy tudják, értik-e, amit mondtak). Ez csúnya beszéd. Ha dühös vagy, akkor például azt is mondhatod, hogy a csudába. Vagy a kutyafáját. Sajnos néha én is szoktam mérgemben csúnya szavakat használni. Mit szólnál, ha akkor te is szónál nekem, hogy szépen beszéljek? Megegyeztünk?

Ne rosszalkodj! Ne pakold szét! – Unatkozol? Mit játszunk? Van kedved fogócskázni?

Elég, ha gyermekünk helyébe képzeljük magunkat – milyen érzés lenne egész nap ezeket a tiltásokat hallgatni -, és megértést tanúsítunk felé. Ha meglátjuk az okokat a tettek mögött, mi magunk is nyugodtabbá válunk, így nem vonódunk be a történésekbe érzelmileg, és könnyebben kezeljük a helyzetet. A ráripakodás és tiltás csak tüneti kezelés, a valódi okot nem szünteti meg.

Ha pedig épp ’ne’-vel kezdődő mondatot mondunk, és észrevesszük, hogy már megint így tettünk, hagyjuk félbe a mondatot és kezdjük újra. Egyszer csak azt vesszük majd észre, hogy ez a módszer a sajátunkká válik és varázspálcaként csodákat művel.