A Wikipédia így írja le: „a stressz eredetileg a szervezetnek az ingerekre adott nem specifikus válaszát jelölő orvosi szakkifejezés volt. Mai értelmében azonban jelentése nagyjából „folyamatos feszültség” vagy „tartós idegesség”, mely rendszerint egy vagy több állandó negatív ingerre adott tartós válaszreakció a szervezet részéről.” Negatív inger. Mi is a negatív inger? Valóban negatív vagy csak mi éljük meg annak?
„Sorsunkat nem az formálja, ami történik velünk, hanem az, mit szólunk hozzá”.
(Marie von E.)
Így hát feltettem magamnak a kérdést: vajon a másik idegesített fel, vagy én magam? Vajon ez a fajta stressz? Ha igazad van, megengedheted magadnak, hogy megőrizd a nyugalmadat. Ha nincs igazad, nem engedheted meg, hogy elveszítsd!” (Gandhi)
Elfogadás
Hány és hány betegség, frusztráció és stressz forrása, oka az el nem fogadás. Hányan hurcolják magukban évekig a haragot, fojtják el mérgüket — mérgezik ezzel saját szervezetüket? Elfogadni — szívből. Nem úgy tenni, nem csak mondani. Könnyű? Nehéz? Muszáj. Ne büntessük magunkat mások butasága, rosszindulata miatt. Ne fojtsuk el, hanem engedjük ki, dolgozzuk ki magunkból!
Megéri stresszelni?
Találjuk meg a hozzánk illő technikákat és egyet ne feledjünk: minden értünk van! Tanuljunk a „stressz” helyzetekből és fejlődjünk! Ismerjük meg a bennünk lakozó gyermeket. Egyre több dolgon tudunk majd mosolyogni és egyre kevesebb dolog bosszant majd fel bennünket (vagy egyre rövidebb ideig leszünk bosszúsak).
