Amikor valaki életvezetési tanácsadásra érkezik hozzánk, leggyakrabban párkapcsolati problémákkal, gyerek és szülő közti konfliktusokkal, kommunikációs problémákkal, önszeretet, önértékelés kérdéskörével találkozunk. Sok családban rejtett stressz, nyomás alatt élnek együtt vagy egymás mellett a családtagok, amit külső szemlélőként nem biztos, hogy észreveszünk. A gyerek rossz jegyet visz haza, a fiatal iszik, nem találja a párját, a feleség daganatos lesz, a férj szeretőt tart. Sokszor ezeket a jeleket a „bűn elkövetőjének” számlájára írják kizárólag. Pedig ez közös eredmény!

Sajnos hajlamosak vagyunk a problémát másra kenni. Nagy lelki erő kell, hogy magunkba nézzünk, és azt mondjuk: itt és itt elrontottam. Hogyan tudnám úgy csinálni, hogy a helyzet változzon? Gandhi is így fogalmazott: magad kell légy a változás, amit látni akarsz a világban. A saját dolgainkra, nekünk, magunknak van ráhatásunk. A többi mind körülmény, kifogás. Az önismeret és a változás munka. Sokszor izzadságos, fájdalmas. De megéri.

Amikor azt mondjuk, mérgelődünk, megesz bennünket a méreg, tulajdonképpen egy önpusztító testi-lelki folyamat zajlik bennünk. Fizikai és lelki mérgek rakódnak le bennünk. Testünkben a méreganyag felhalmozódása betegséghez vezethet. Legyen az csak cellulit, testsúlyproblémák vagy emésztőrendszeri, immunrendszeri problémák és az abból adódó más egészségügyi kihívások. Rajtunk pedig olyan lelkiállapot uralkodhat, amely folyamatos vagy igen gyakori feszültség, ingerültség, türelmetlenség formájában nyilvánulhat meg. Gyakori a kilátástalanság miatti hangulatingadozás, párkapcsolat megromlása, romló munkahelyi teljesítmény. Nem tudunk kikapcsolni, jár az agyunk és ezen folyamatos készenléti állapot miatt szervezetünk lemerül.

„Sorsunkat nem az formálja, ami történik velünk, hanem az, mit szólunk hozzá.” (Marie v. Ebner-Eschenbach)