Az életközépi válság nem kor. Nem dátum. Egy pillanat. Az a pillanat, amikor rádöbbensz, hogy talán többet éltél, mint amennyi hátravan. A pillanat, amikor fontolóra veszed, azt éled-e, amivel elégedett, amiben boldog vagy. Ha igen, akkor ez tényleg egy pillanat marad. Ha nem, akkor addig tart, amíg ismét pályára nem állsz. Nem a pótcselekvésekkel és habzsolással teli pályára (elmaradt élvezetek, meg nem szerzett tárgyak, meg nem élt vágyak), hanem arra, amiért megszülettél erre a földre, és ami valójában boldoggá tesz.