A sze­re­tet öt nyel­ven beszél

Mi is a sze­re­tet? Kinek mit jelent? Szó vagy tett? Szó és tett? Egy cso­kor virág vagy egy ked­ves szó? Oda­adás? A válasz­tás lehet?­sége? Sza­bad aka­rat? Önkén­tes szol­gá­lat? Önzetlenség?

Talán előfor­dult már min­den­ki­vel, hogy a sze­re­tett sze­mély szá­mára gon­do­san kivá­lasz­tott, előké­szí­tett aján­dék nem nyerte el tel­jes mér­ték­ben a meg­aján­dé­ko­zott tet­szé­sét. Nem érté­kelte? Nem tet­szett? Nem az szá­mára az áhí­tott aján­dék? A csa­ló­dá­sok és fél­re­ér­té­sek hát­te­ré­ben gyak­ran az áll  hogy nem ismer­jük a tár­sunk, csa­lád­ta­gunk „sze­re­tet­nyel­vét”, (gyak­ran a sajá­tun­kat sem), így a magunk nyelve sze­rint kom­mu­ni­ká­lunk. Ezt viszont nem min­dig érté­keli ugyan­olyan lel­ke­se­dés­sel családtagunk.

Gary Chap­man 5 sze­re­tet­nyelv típust álla­pí­tott meg: elis­merő sza­vak, minőségi idő, aján­dé­ko­zás, szí­ves­sé­gek, testi érintés.

Ön melyikkel/melyikekkel él leg­in­kább? És párja? Gyer­me­kei? Szülei?

Elis­merő szavak

Egyik belső moti­vá­ci­ónk, hogy érté­kel­je­nek ben­nün­ket. A biz­tató sza­vak, báto­rí­tás, dicsé­ret erősí­tik önbe­csü­lé­sün­ket, segí­tik a köl­csö­nös biza­lom épü­lé­sét, leg­bensőbb tit­kok meg­osz­tá­sát és az egy­más iráni nyi­tott­sá­got. A dicsé­ret egy­fajta külső meg­erősí­tés is. Kora gyer­mek­ko­runk­ban kapott dicsérő sza­vak egész éle­tünk­ben meg­ha­tá­roz­zák önér­té­ke­lé­sün­ket. Ebből merí­tünk erőt. Aki­nek jól fel van töltve a „sze­re­tet­tankja”, van hon­nan merítenie.

Minő­ségi idő

Gya­kori ellen­tét, így feszült­ség for­rása is, hogy időn­ket, sza­bad­időn­ket hogyan tölt­jük el. Az együtt­lét nem csak fizi­kai (egy tér­ben való) jelen­lét! Az együtt­lét­ben a másik­nak osz­tat­lan figyel­met kell szen­telni, így fejezve ki, hogy ő fon­tos szá­munkra. Van, aki szí­ve­sen taka­rít. Van, aki inkább olvas, tévé­zik, tanul. De ezek köz­ben nem lehet kap­cso­la­tot épí­teni. Nem minő­ségi idő. Egy közös vacsora, beszél­ge­tés, kirán­du­lás, vagy bár­mi­lyen tevé­keny­ség, ahol az egy­másra figye­lés által meg­hitt kap­cso­lat ala­kul ki. Közös élmé­nyek segí­te­nek meg­mu­tatni belső valón­kat, köze­lebb hoz­nak egymáshoz.

Aján­dé­ko­zás

Az aján­dé­ko­zás a másikra gon­do­lás szim­bó­luma, a sze­re­tet lát­ható jele. Van­nak, akik­nek a lát­ható jelek fon­to­sab­bak, mint a többi. Sok­szor az aján­dék értéke másod­la­gos, az aján­dék, mint szim­bó­lum fon­tos. Ne feled­jük: önma­gunk oda­aján­dé­ko­zása töb­bet jelent a puszta fizi­kai jelenlétnél!

Szí­ves­sé­gek

A sze­re­tet egy másik kife­je­zési for­mája, ami­kor szí­ve­sen átvál­la­lunk fel­ada­to­kat vagy teszünk meg dol­go­kat a másik ked­vé­ért. Akár úgy, hogy meg­te­szünk vala­mit (pl. főzünk valami fino­mat) vagy hogy nem teszünk meg vala­mit (pl. nem éne­ke­lünk han­go­san a kocsi­ban, ha az őt zavarja).

Testi érin­tés

Tapasz­ta­la­tok és kuta­tá­sok azt mutat­ják, sok­kal egész­sé­ge­seb­bek lel­ki­leg azok a gye­re­kek, aki­ket pici koruk­ban sokat ölel­get­tek, babus­gat­tak. Tes­tünk­nek szük­sége van a gyen­géd­ségre. Egy öle­lés, kéz­fo­gás, finom érin­tés, simítás.

Saját sze­re­tet­nyel­vünk felismerése

Mind az öt sze­re­tet­nyelvre szük­sé­günk van, de nem egyenlő mér­ték­ben. A fen­tiek alap­ján talán azon­nal fel­csil­lan a sze­münk, ez én vagyok! De tud­juk, a sze­ret­te­tinkre melyi­kek jel­lemzők leginkább?

Néhány kér­dés segít ennek megválaszolásában:

– Mit kérünk a másik­tól gyak­ran? Mit kér­nek tőlünk gyakran?

– Mi a bántó a másik visel­ke­dé­sé­ben? Mivel bánt­juk meg a másikat?

Ne feled­jük: a sze­re­te­tet nem lehet kikény­sze­rí­teni. A sze­re­tet nem üzlet (sze­ret­lek, ha …). A sze­re­tet nem csu­pán érze­lem, hanem cse­lek­vés. Min­dig a másik embe­rért léte­zik. Nem vár a másik sze­re­te­tére, már akkor is sze­ret, ami­kor a másik ember még nem sze­ret és még akkor is sze­ret, ami­kor a másik ember már nem szeret.

Ismer­jék meg önma­guk és sze­ret­teik sze­re­tet­nyel­veit és tölt­sék a sze­re­tet tankokat!