Mindannyiunkban ott van egy kicsi gyermek, aki hordozza ismert vagy még a tudatalattiban megbújó fájdalmát, hiányát, meg nem értettségét. Sír, kiabál, menedéket keres, látszólagos kapaszkodók után nyúl. Önpusztít vagy kompenzál. Megpróbál (túl)élni. Állandó keresővé válik, de a meglelés öröme nem ér el hozzá.

Hacsak nem veszi a bátorságot, hogy elinduljon saját labirintusában, kiutat keresve. Néha falakba ütközve, néha zsákutcába érve. De folyamatosan lépkedve.

A Benned élő gyermek is csak lépésről lépésre juthat önmaga megértése által saját gyógyulásához, hogy felnőve már semmi ne állhasson boldogsága útjába.