Ma az egyik kedves vendégünk hogyléte felől érdeklődtem. Elmesélte, hogy két hete 8 éves kislányát biciklizés közben, egy szinte kihalt környéken elütötte egy motoros. 11 méteres féktáv – gyorsan hajtott az illető. A kislányánál koponyaalapi törés, már túl van az életveszélyen. Sokkol a történet. Testközelben van valaki, egy lépésre és karnyújtásnyira t?őem, akivel megtörtént. Beszélgetünk, elköszön. Beül drága autójába és integetve, mosolyogva elhajt. Ki tudja, mit érez. Tartja magát. Csak nézek utána.
Vajon mire tanítja őket az élet ezzel? Vajon mire tanítja őt? Mire a feleségét? Mit kapnak majd ajándékba az élettől ezáltal? Még ha most olyan nehéz is. Kérdések öntenek el – bemegyek a kapun, vissza a családomhoz.
Túl az esti rutinon, alvó gyermekeim ágya mellett ülök. Az elmúlt néhány óra történéseire gondolok. Arra, hogy – önző módon – milyen jó, hogy nem velem történt meg. És ilyenkor számot vetek magamban. Vajon hányszor ülök én is itt, az ágy szélén, várva, hogy elaludjanak – és közben a teendőkön, munkán gondolkozom?! Gondolatban már máshol járok, míg ők küzdenek az elalvással.
Könnyek szöknek a szemembe. Szégyellem magam. Nehéz a MOST-ban élnem. De meg kell tanulnom. Mert mi is az ÉLET? Vajon mi fontos az életünkben? Mi az, ami igazán fontos? Ha most élnénk utolsó perceinket, vajon mit csinálnánk másképp? Többet szeretnénk? Többet ölelnénk? Kevesebbet dolgoznánk? Mást munkát választanánk? Többször hívnánk fel a szüleinket? Hagynánk élni a gyermekeinket? Elpakolnánk „majd holnap”? Nem szúrnánk le a gyermeket, mert a szőnyegre öntötte a teát? Megvennénk álmaink autóját? Azokat a ruhákat hordanánk, amiben jól érezzük magunkat, még ha extravagánsak is?
Te, mit csinálnál másképp? Miért nem kezded el azonnal másképp csinálni???
Te hova menekülsz el az élet igazán fontos dolgai elől? Mi a drogod? Takarítás? Állandó rendrakás/pakolás? Munka? Haverok? Alkohol? Csajozás/pasizás? Sodródsz? Félsz vállalni önmagad? Feltenni a lábad, hátradőlni és élvezni a napsütést? Csak úgy lenni… Lemaradsz valamiről ???
Te, drága barátom, olvasóm! ÉLED az életed?
Van a környezetedben olyan, aki daganatos, elveszítette kisbabáját vagy közeli hozzátartozóját, aki elveszítette élete párját válás vagy más miatt, akit kisemmiztek, aki a hitele miatt most nehéz helyzetbe került, akinek nincs munkája, aki magányos? Vagy Te magad vagy ezek valamelyike? Ha igen, az élet azt üzeni: gondold át, vajon a saját életedet éled-e. Vajon a MOST-ban élsz-e. Értékeled-e eléggé, amid van.
Adj hálát minden nap azért, amid van! Írj listát, mi mindenért lehetsz hálás. Hogy van kezed, amivel tehetsz, hogy van hangod, amivel kérhetsz, hogy van szíved, amivel adhatsz, hogy van fedél a fejed felett. Vagy bármi… Tartsd ezt a listát mindig magadnál, és ha elkeserednél, ha épp rossz napod lenne, csak vedd elő és olvasd végig. Másképp fogod látni az életed. Mert ez az igazi élet. A többit csak mi kreáljuk magunknak…
Éld az életed!
