Ne menj oda! Ne nyúlj hozzá! Ne csináld! Ne rosszalkodj! Ne szaladj! Ne mássz fel! Ne! Ne! Ne! Hányszor hallottuk gyerekkorunkban, vagy akár mondjuk mi magunk csemeténknek egy nap? Sokszor? Néha? Sosem? Hogyan lehetne másképp? (cikk nem csak szülőknek... Ha beosztottaid, kollégáid vannak, vagy egyszerűen emberek vesznek körül, pont ugyanolyan hasznos lesz ez a cikk!)

 

 

Természetes, hogy féltjük, óvjuk gyermekeinket. A fekete szemű szörny egy pillanat alatt lecsap rájuk. Leesik, eltörik, megüti, bántja, lerántja, elszalad, kiugrik és a többi. Már látjuk lelki szemeink előtt a legrosszabbat. És akkor elhangzik a bűvös mondat: Ne … 

És ez a tiltás oly mértékig válik a mindennapok részévé, hogy a gyermekünk egy idő után már meg sem hallja. Mint ahogy a főútvonal mellett lakóknak sem tűnik fel idővel az elrobogó villamos vagy busz hangja.

De mit tehetünk másképp? Hogyan segíthetünk neki, hogy másképp csinálja? Hogyan motiválhatjuk őt, hogy elkerüljük a bajt?

  • Felejtsük el a NE, NEM, SE, SEM szavakat. Nehéz? Lehet, de nem lehetetlen. Sőt, ha erre tudatosan odafigyelünk, varázspálcává válik. Gyermekünk elkezd odafigyelni ránk, hisz nem lesz, ami ellen lázadjon. Társává válunk és ő a mi szövetségesünkké. Együttműködésre késztetjük, lehetőségeket és megoldásokat mutatunk neki – bátorítva őt, és megdicsérve a jó/helyes cselekedetet.
  • Meséljünk saját történetet (ha nincs, akkor mások példáját), így gyermekünk érdeklődését a csínytevés helyett egy érdekes történetre irányítjuk, elterelve őt az eredeti huncutságról.

Néhány egyszerű példa. Nemrég hallott mondatok átfordítva:

Ne mássz feljebb, mert leesel! – Óvatosan mássz azon a mászókán! Ügyes vagy, csak figyelj oda szépen! Nagyon jó. Lassan. Ügyes vagy. Szépen kapaszkodj. Olyan ügyesen mászol, mint egy kis majom. Ők is nagyon figyelnek, amikor a dzsungelben másznak az ágakon. Pont így.

Ne üsd meg a testvéred, normális vagy?! – Szomorú vagyok, amikor azt látom, hogy bántod a testvéred. Kérlek vigyázz rá. Gyere, beszéljük meg, mi bánt. … Tudok Neked segíteni? (ha nem válaszol: én is szoktam mérges/szomorú/csalódott/stb. lenni. Például, amikor …)

Ne üss meg! Ne karmolj! Ne harapj! – Ez fáj nekem, kérlek hagyd abba.

Ne nyúlj hozzá! – Vigyázz, az az edény még forró. A forró dolgok megégetik a kezünket és az nagyon fájdalmas. Egyszer én is megégettem a kezem, és akkor óriási hólyagok nőttek az ujjaimon. Alig tudtam megfogni a dolgaimat…

Ne beszélj csúnyán! Ilyet nem mondunk! – Mit jelent ez a szó? (általában a kicsik erre nem tudnak válaszolni, de elgondolkodnak rajta, hogy tudják, értik-e, amit mondtak). Ez csúnya beszéd. Ha dühös vagy, akkor például azt is mondhatod, hogy a csudába. Vagy a kutyafáját. Sajnos néha én is szoktam mérgemben csúnya szavakat használni. Mit szólnál, ha akkor Te is szónál nekem, hogy szépen beszéljek? Megegyeztünk?

Ne rosszalkodj! Ne pakold szét! – Unatkozol? Mit játszunk? Van kedved fogócskázni?

 

Elég, ha gyermekünk helyébe képzeljük magunkat - milyen érzés lenne egész nap ezeket a tiltásokat hallgatni -, és megértést tanúsítunk felé. Ha meglátjuk az okokat a tettek mögött, mi magunk is nyugodtabbá válunk, így nem vonódunk be a történésekbe érzelmileg, és könnyebben kezeljük a helyzetet. A ráripakodás és tiltás csak tüneti kezelés, a valódi okot nem szünteti meg.

Ha pedig épp ’ne’-vel kezdődő mondatot mondunk, és észrevesszük, hogy már megint így tettünk, hagyjuk félbe a mondatot és kezdjük újra. Egyszer csak azt vesszük majd észre, hogy ez a módszer a sajátunkká válik és varázspálcaként csodákat művel.

Dénes Éva

Coach, lélekszerelő, párkapcsolati tréner írása

"Érzelmi Tudatosság és Önazonosság"

70/347-44-47

 

Pin It

Keresés az oldalunkon

Alory facebook